Magyar szerkezettár
🪄
ó/felkötik
ó/[Hyph:Slash]felkötik[Prs.Def.3Pl]

ó1 fn
1. az o hosszú párja.
2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>.ó
ó2 óv
ó3 mn
1. irod ódon, ősi.
2. irod elavult.
3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!
[ fgr ]
ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

fel föl
I. hsz
1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.
2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.
3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.
4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.
5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.
6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.
7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel
8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel!fel a fejjel!fel a kezekkel!
II. ik
1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.
2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.
3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.
4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.
5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.
6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.
7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.
8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.
9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.
10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.
11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.
12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.
13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.
14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.
[←felé ‘fölé’←föl1 ]

köt ts (és tn) ige
1. szorosra húzott hurokkal, csomóval valamihez erősít, rögzít valamit. kötelet köt a fára; fához köti a lovat. | ▸ kötni való | valamit magára véve, felöltve megköt. kendőt köt; kardot köt.
2. valamit csomóba, kévébe stb. összefogva átköt. csomóba köti a retket. | összecsomózott kendőbe, zsákba stb. burkol. batyuba köti a holmiját.
3. hurkolással csomót hoz létre. bogot köt a cérnára. | így valamilyen alakra formál. csokorra, hurokra köt valamit.
4. (egynemű) dolgokat összekötve kialakít, létrehoz valamit. csokrot, kévét, könyvet köt. | szálak fűzésével, hurkolásával készít valamit. hálót, seprűt köt.
5. (t. n. is ) hosszú (egyenes) tűkkelkézzel v. géppelfonalat hurkolva valamit készít. pulóvert köt; szeret kötni.
6. szilárdít, tömörít. a pelyva köti a sarat. | tn <pépes (építő)anyag> megszilárdul. köt a beton. | zene is hangokat, jeleket összefüggővé, folyamatossá tesz. köti a betűket.
7. maradásra kényszerít, vhol ott tart. betegsége ágyhoz köti. | érzelmi, erkölcsi stb. kötelék kapcsol valakit valakihez, valamihez. a hála köti hozzá. | valami visszatart valakit vmely cselekedettől. az esküje köti. | ▸ kötve van a keze | ▸ kötve hiszem
8.valamihez köt engedélyhez van kötve. | ▸ állását, rangját köti valamihez | ▸ köti magát valamihez
9.valakire köt valakit, valamit | ▸ lelkére köt valamit valakinek
10. <kapcsolatot, kölcsönös viszonyt> létrehoz. szerződést, békét, házasságot köt (valakivel).
11. tn megtermékenyülve termést kezd kifejleszteni. jól köt a dinnye.
12. tn ▸ belém, beléd köt
[ fgr ]

ik[Prs.Def.3Pl]
____________________
állat1 fn
1. olyan élőlény, amelynek idegrendszere, mozgásszervei és érzékszervei vannak. ragadozó állat. | rég v. tréf érző és mozgó lény. asszonyi állat.
2. háziállat, kül. (igavonó) jószág.
3. durva pejor elvadult, kíméletlen ember. te állat! | az ember alantasabb természete. előtör belőle az állat.
[←áll1 ‘létezik’]
állat2 ts ige elav
állít.
____________________
az (mássalhangzóval kezdődő szó előtt) ( a )
I. fn-i mut névm
II. határozott névelő
[ fgr ]
PÉLDÁK #1
  1. asztal (szótár)
  2. asztalos (szótár)
  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
PÉLDÁK #2
  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
  4. (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
PÉLDÁK #3
  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
  1. alapító tagokos gyerek
  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
PÉLDÁK #4
Kapcsolat • szerkezettar@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2024